Uticél: Amritsar

Az éjszaka nyugodtan telt, bár érzem kicsit az időeltolódást, nehezen ment az elalvás. Bo járata késett, már ebédidő volt, amire megérkezett, így a városnézés kimaradt, csak ettünk egy jót. Egy nagyon jót :D

Aztán irány az állomás. Itt is, mint mindenhol, biztonsági ellenőrzés, mágneskapuk, földön fekvő, ülő, alvó emberek. A vonaton, amivel utaztunk, 3 különböző osztály, árkategória volt, mi a 2. választottuk, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. 

A 3. osztály körülbelül olyan, mint a Jászvásár-Temesvár vonal otthon, december 1.-én. Na jó, lehet nem épp annyira zsúfolt. Itt azért ül mindenki, de nem sok a szabad hely. Lehet csak azért jut mindenkinek, mert a felső csomagtartón is ülnek gyerekek vagy feküsznek felnőttek (mert ülni már túl magasak). A 2. osztály ehhez képest légkondícionált, talán kicsit túlságosan is, minden szék hátán képernyő van, amin elvileg lehet követni, hogy hol vagyunk, meg lehet filmet nézni (az egy másik kérdés, hogy a másodosztály árkategóriájába az nem fért bele, hogy ez működjön is, de volt). Sőt, kaptunk vizet, teát, uzsonnát (szendvics, péksüti, mandula, üdítő, sós-karamelles popcorn), levest és másodikat, még egy fagylaltot is. 

Ami viszont a vonatból látszott az elgondolkozató volt. Emberek és kutyák egymás melett fekve a peronokon, a sínek között rohangáló patkányok, a szemét között turkáló malacok, tehenek és gyerekek, a széteső házakból kikandikáló emberek, a sorompóknál egymás mellé/élé gyúródó motorosok és autók... mind annyira új, és hihetetlen. 

Boldogok. Nem láttam embert veszekedni, rohanni, idegeskedni. Persze biztos, hogy nekik is megvannak a problémáik, sőt... és egy pár órás vonatútból elhamarkodott lenne bármilyen következtetés levonni, de megragadt a gondolat a fejemben. Mivel vagyunk mi jobbak? Miért adatott nekünk ennyivel több? És miért nem tudunk még ennyi minden jó között sem örülni a dolgoknak? Miért vágyunk mindig többre és jobbra? Mi miért engedhetjük mi meg magunkak, hogy másfél tonna vas hordjon minket munkába nap mint nap (aminek a szállításával még széndioxidot is termelünk), amíg másoknak még konyha sincs a lakásán? Szerencse? Sors? Választás?

Városra néző szoba

Nicsak, már megint hova kerültem?

Ebéd indiai módra: Vajas Naan, Palak paneer, mango lassi

Delhi - az állomás bejárata (minden jog fentartva Bonak)

A vasúttársaságnak saját catering cége van, teás termoszokba hozták a gőzölgő zöldséglevest

És ez volt a második: fent: rízs, fűszeres sült krumpli hagymával és borsóval, indiai laposkenyér, lent: lencsefőzelék, curry helyi "tehéntúróval", zacskózott savanyúság, joghurt. És ez mind egy embernek.

Ez a legjobb, amit a vonatból sikerült készíteni, remélem két nap múlva lesz jobb is