Az első bizonytalan lépések

Már két napja, hogy Ashis elhozott minket Bhagsuba. Gyorsan telik az idő itt is, mégis sokkal másképp, mint otthon. De talán ahogy minden helynek megvan a maga varázsa, ugyaúgy megvan a maga "ideje" is. Vagy nevezzünk inkább időérzetnek. 

Szombaton volt a nyitóünnepség, avatás. Akkor még nagyon furcsa volt minden. Épp csak megérkeztünk, szusszantunk egyet, átöltöztünk, és már kezdődött is. Még nem nagyon tudtunk semmit a helyről, az emberekről, ahogy azt sem, hogy kitől kéne WC papírt és törölközőt kérni, hogy be kéne-e zárni a szobát, van-e melegvíz, van-e ivóvíz stb. Az avató ünnepség előtt nem volt bevezető, amit én egy kicsit hiányoltam, mert szerettem volta többet tudni arról, ami történik, de utólag az egyik tanító elmesélt dolgokat. Utána volt egy kis útbaigzítás, bemutatkozás, ahol egy gondolat nagyon megragadott: 

<< Csak egy üres poharat lehet megtölteni. Kérlek hagyjátok kint a félig telt poharaitokat és vegyetek elő újat. Amikor hazamentek majd elvehetitek a küszöbön és eldöntitek, hogy melyikből mennyit akartok megtartani, de ha félig teli poharat behozzátok, az itt tanulható dolgok fele már biztosan a pohár mellé fog folyni>>

A vasárnap abszoltút a pihenésről szólt, csak körbesétáltunk a városban Boval, vásároltunk egy pár szükséges dolgot, kitakarítottuk a szobánkat és berendezkedtünk. A városban itt is megállítanak, hogy szeretnének selfiet velünk, itt is elég nagy a tömeg és olykor a lábunkra lépnek (Ashis azt is elmondta, hogy nincs igazi hindi megfelelője a személyes térnek), mindezek ellenére sokkal jobb kint lenni, mint Delhiben volt. Lehet, hogy csak én lassultam le, de az az érzésem, hogy itt mindenki még sokkal kevésbé siet. Rengeteg a turista, akik nagyrészt azért vannak itt, hogy megszabaduljanak a nagyvárosok zajától, az otthon felgyűjtött stressztől, egy-egy rossz szokástól vagy éppen többtől és tiszta lappal indítsanak, amikor hazamennek. Éppen ezért sok embert lehet látni az utcán sétálni, ahogy csak tátja a szemét-száját a hegy fele, ül csendben egy padon vagy olvas egy kávézóban. A városnak ez a ritmusa nekem is segít egy kicsit lassabbra, nyugdtabbra venni a dolgokat.

Már egy kicsit jobb a kilátás

Kimérős bolt indiai módra

A hétfői nap volt az első "yogas" nap itt. A program elég sűrű és kötött. Reggel 6-kor indítjuk a napot meditációval, légzésgyakorlatokkal és asannakkal (poziciókkal), utanána reggeli, Karma yoga, ami tulajdonképpen egymás segítéséből, a hely kitakarításából stb áll. Ezt követi az anatomia és a filozófia óra, ebéd, egyéni tanulás, amit ma egy jó kis sétára használtunk, metodológia (hogyan tanítsunk yogat, mire kell figyelni minden poziciónál, hogyan javítsunk egy-egy poziciót, technikát), újabb asana gyarkolás, meditáció, vacsora és önálló tanulás, foglalkozás. Este 9-kor van vége a programnak, és akkor már nem sok időnk van lefekvés előtt.

Az iskolába vezető út

Intenzív volt már az első nap is és bár egy pár dologgal tisztában vagyok, máris rájöttem, hogy nagyon sokat fog kelleni és remélem fogok is tanulni. Izgatottan várom a folytatást.

Itt  egy pár kép az útról Amritsartól Bhagsuig:

Városkép az autóból

Itt 7 kődarab kerül 1 euróba és Ashis elmondása szerint ezek Pakisztánban készítik őket, az óceán vizet felhasználva. Kikerekedett a szeme, amikor elmodtuk, hogy felénk ezt Himalaya sónak ismerik és négyszeres áron van az otthoni sóhoz képest.

Kétsávos főút Dharamasala felé