Az első fejenállás

Az intenzív fizikai gyakorlásnak és tanulásnak már így pár nap alatt is van eredménye. Annyi biztosan, hogy mindenkinek izomláza van és várjuk a vasárnapot, hogy kicsit pihenjünk. Bár azt hittem, ahogy telnek a napok egyre könnyebb lesz 5-kor felkelni, még mindig elég rosszul esik, amikor megszólal a csergőórám. Kint is egyre kevésbé van világos ahogy telnek a napok, érezhetően rövidül a napok "napfényes" része, ez sem sokat segít a reggeli motiváción. A hidegvizes zuhany viszont annál inkább. 

A csapat egyre inkább kezd összeszokni, már tudjuk egymás nevét és egy-két információt ezen túl. A tanárok nagyon lelkesek és támogatóak, mi is igyekszünk minél inkább azok lenni egymással szemben. 

A napi két óra asana gyakorlásnak van talán a legérezhetőbb hatása, ahogy az egyik srác foglamazott: " Van egy kis test a fájdalmamban" minden mozgásnál. Azzal vígasztalnak, hogy még pár nap és belejövünk, kifejlődnek azok az izmok, amik eddig nem, kijavítgatjuk az eddigi hibáinkat a testartásokban és megszokják az izmok is, hogy mikor melyiknek, hogyan kell dolgoznia. Azután elvileg már könnyebb lesz. Majd meglátjuk. 

Tegnap volt egy igazán kellemes közös meditációnk, amikor mindenki a saját ritmusában és hangnemében énekelte az AUM mantrát. Mindannyiunkat (az utólagos beszélgetés alapján) eléggé megérintett ez, vacsora után nem is beszéltünk annyit, mint szoktunk, mindenki elvolt egy kicsit a maga világában. 

Már a legelső asana gyakorló órán megpróbáltuk a fejen állást, de ma volt az első alkalom, amikor segítség nélkül sikerült kiegyenesedni és visszaülni anélkül, hogy elboruljak, rugdossak, bukfencezzek, aminek nagyon örültem. Az anatómia tanárnőtől azt is megtudtam, hogy a térdem túlságosan  hátrahajlik, ami annyit tesz, hogy vigyazni kell arra, hogy hogyan nyújtok, de semmi komoly, csak jó tudni :)

Az esti meditáción egy szanszkrit mantrát énekeltünk, először a tanár után ismételtük, amit mondott, aztán sorra mindenki megpróbálta egyedül is, hogy Ő énekeljen előre és a többiek utánna, aminek 20 perc nevetés lett a vége. Nem nagyon tudtuk, hogy kéne olvasni, kiejteni a dolgokat, így mindenki próbált valamit keresni a saját nyelvében, ami kb hasonlíthat ahhoz, amit hallott korábban / látott a táblán. A sok nevetés meghatározta a vacsora hangulatát is, utána kimentünk és megjutalmaztuk magunkat egy sütivel. Megegyeztünk, hogy megérdemlejük.

Úton visszafele láttunk egy pár állatot elszaladni, de különösen hálás vagyok azért, hogy végre láttuk a Holdat és a csillagokat, ha nem is tiszta teljesen az ég. Ma aránylag keveset esett s ez az éjszakai égbolton is meglátszik. Még sokkal szebb a kilátás a naplementében, és úgy általában tiszta időben. Nagyon messzire el lehet látni, a dombok között feltűnő, egy-egy kis település fényét.