Az első hét élményei

Eltelt az első hét, azaz a tanfolyam 1/3-a. Egyformán érzem igaznak a "már egy hét" és "még csak egy hét" telt el kijeletéseket. Valahogy az idő, velünk együtt lelassult, úgy tűnik, hogy már sokkal régebb óta vagyunk itt, mint 7*24 óra,  ugyanakkor furcsa belegondolni, hogy már egy hét eltelt, avagy, hogy már csak kettő van hátra. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányznak az emberek és dolgok otthonról, de nagyon jól érzem magam itt. 

Egy héttel ezelőtt, amikor besétáltunk ezen a kapun, még nem tudtuk, hogy mire kéne számítsunk. Tele voltunk izgalommal, kételyekkel, várakozással. Most már szinte minden nap ki- és besétálunk rajta, lelassítunk egy kicsit a bejáratnál álló mantra mellett és elmormolunk magunkban belőle 1-2 sort. Aztán visszamosolygunk a 14. Dalai Láma képére, ami a bejáratnál üdvözöl és meglátjuk a rajzot az ablakban, és eszünkbe jut, hogy 10 perc múlva kezdődik a következő óránk és hogy mennyire várjuk már. 

" A meditáció időtöltés a lelked társaságában"

Ahogy telik az idő lassan-lassan megismerjük egymást egy kicsit jobban. Érdekes találkozása ez a sokszínűségnek, hiszen annak ellenére, hogy összesen 3 olyan ország van, ahonnan van 1-nél több ember, mégis mindekivel kerül közös téma, vonás. A közös órák milyenségének megvitatásán túl is. Amikor elkezdünk sebezhetőek lenni egymás előtt, amikor beismerjük a gyengeségeinket, tapasztalom szerint az emberek körülöttünk egy kicsit megnyílnak és elkezdik ők is beismerni, belátni ezeket és egymást segítve, támogatva tudunk ezeken dolgozni. 

Számítottunk rá az első perctől, hogy ez nem lesz egy egyszerű séta a legtöbbünknek, nekem sem az. A tanárunk megmondta már az ismerkedőn, hogy lesznek hangulatingadozásaink, lehet, hogy rosszulléteink is, de ez vele jár. Fogadjuk el, dolgozzunk rajta, keressük meg a gyökerét, sírjunk, vagy ha az esik jól a lelkünknek, nevessünk szívből. Támogassuk egymást, mert mindenkinek legalább annyira nehéz. Nem tudhatjuk, hogy kinek milyen tapasztalatai, élete volt előtte, hogy kit mi hozott ide. S azt hiszem, ez sikerült is. Közösen és egyformán lelkesen örülünk Queenansa tökéltes hídjának, amikor megfogja a bokáját és felegyenesedik belőle, akárcsak Danny erősödő ball vállának, ami meggátolta eddig abban, hogy bizonyos testartásokat egyáltalán megpróbáljon. Nem tudom, hogy volt-e még alkalmam egy ennyire támogató, lelkes csapat tagjának lennem. 

A társaság 2/3-val közösen ebédeltünk és beszélgettünk a szombat délutáni szabadidőnkben.

Az elmúlt egy hétben, ahogy azt már megosztottam Veletek, sikerült megtanulni fejen állni (bár még bőven van mit dolgozzak az egyensúlyozáson), megtudtam egy pár érdekes és hasznos dolgot a testemről és lelassultam. Sikerült, vagy legalábbis egyelőre úgy érzem, hogy sikerült, elengedi egy pár dolgot, amit már rég el kellett volna és kiengedtem a munka és egyetem közrejátszásával felgyűlt gőzt. Szépen lassan a tartásom is kezd javulni, aminek nagyon örülök, mert már gyerekkorom óta problémás volt. Olyan bókokat kaptam, mint még soha: milyen szép és formás talpam van, milyen szépen egyvonalban vannak a csigolyáim, milyen szépen tudok fekvőtámaszozni stb. Bár nagyon messze vagyok még attól, hogy tudjal helyesen állni/ülni/nyújtozkodni/tekeredni az összes alap asanaban, már nagyon sokat tanultunk Shantostól. Nagyon hálás vagyok neki.

Szombati ebéd a helyi étteremben - gomba matar

Bár számítottam rá, érzelmileg még nem érzem, hogy megviselt volna ez a dolog. Voltak pillanatok a reggeli gyakorlásokkor, amikor egy kicsit megnyomkodtak, megtekergettek egy kicsit jobban, mint ahogy magamtól csináltam s akkor kicsordult majdnem a könnyem, de ennél még nem több. Nem azért, mert fájt, egyszerűen ezt hozta ki belőlem a pozició.

A reggeli gyakorlásokat nehezen bírom. Elég sok idő telik az én eddigi rutinomhoz képest a felkelés és a reggeli között (majdnem 4 óra) s érzem a testemen is, hogy sokkal nyengebb, mint a délutáni gyakorlás alatt. Biztos az is közrejátszik, hogy délutánra már az ebéden is túl vagyunk és egész napra elegendő energiát bevittem.

Kíváncsian várom, hogy mit fog hozni a következő két hét, hogy mennyire sikerül megnyújtani azokat az inakat és izmokat, amik gátolnak bizonyos mozdulatokban, hogy mit fognak hozni a metodológia órák, hogy fog-e, s ha igen, akkor milyen mértékben, javulni a szanszkrit nyelvtudásunk és kiejtésünk, milyen témák fognak még előkerülni filozófián és hogy hogy fog menni az anatómia vizsga angolul.

Nagy, szeretetteljes ölelés Nektek!